A magyar szürke marha egykor a legkiválóbb hústermelő volt Közép-Európában, ma már csak „géntartalék”.
Átvészelt súlyos történelmi időket, évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében. Még Zrínyi is a marhakereskedelemből szerzett bevételeiből finanszírozta magánhadserege fenntartását és a törökök elleni harcait.
„A Magyarországon őshonos szürke szarvasmarha valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik.” (Wiki)
Bár a magyar szürke marha a XIII. századtól kezdve becses és keresett hústermelő vágóállat volt Közép-Európában, azonban a korszerű húsmarha tenyésztés igényeit ma már nem elégíti ki. Ezért a ’60-as évekre a populáció létszáma vészesen megfogyatkozott, a tenyésztőmunka megszűnt.
A magyar szürke marha jelentősége napjainkban felértékelődött, mert a húsa garantáltan kergemarha-kór-mentes. Ezek az állatok ugyanis nem kapnak és soha nem is kaptak állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmányt.
Hagyományos gazdálkodás: alkalmazkodva a természethez
A Szaporca község határában megépült Ős-Dráva Látogatóközpont majorjában mutatják be a hagyományos gazdálkodást. Ez abban különbözik a modern, árutermelő mezőgazdaságtól, hogy az intenzív termelés helyett a gazdák elsősorban saját ellátásra termelnek és jóval nagyobb jelentősége van a természeti tényezőknek.
A falusiak igyekeznek a maguk hasznára fordítani a természet értékeit.
Nem, vagy csak alig használnak műtrágyát és gépek helyett is inkább élőmunkaerőt alkalmaznak. Ezért is kedvelik a szürke marhát, amely bár kevés tejet ad (100-2500 kg), de kiváló igavonó, hosszú életű, edzett, szívós fajta, ellenáll a betegségeknek.
A magyar szürke marhán kívül további őshonos háziállatok is élnek a szaporcai majorban: mangalica sertés, hucul ló, hortobágyi racka, parlagi szamár és többféle tyúk.
